Vannak kétnyelvű családok,
ahol az anya vagy apa nem magyar anyanyelvű. Ilyen esetben az a
legtermészetesebb, ha mindkét szülő a gyermekhez már fogantatása pillanatától a saját
anyanyelvén beszél. A gyermek ebben a kétnyelvű élethelyzetbe nő fel, ez lesz
számára az elfogadott. Azonban más a helyzet, amikor magyar anyanyelvű szülők
szeretnék nagyon korán idegen nyelvre tanítani gyermeküket. Ez általában akkor
fordul elő, ha a szülők egyike nyelvtanár vagy magas fokon beszél egy másik
nyelvet. A rosszabb eset, amikor a szülők egyike nem magas fokon, de
valamennyire beszél egy idegen nyelvet. Ha a szülőt gátolja a választékos
kifejezésben az, hogy nem beszéli az adott nyelvet anyanyelvi szinten, akkor
rendkívül károsnak tartom, hogy a gyermekével így kommunikáljon.
Ha a gyermek például a harmadik osztályban kap
megfelelő nyelvi képzést, simán utolérheti azt, akit már kiscsoportosként el
lett rángatva a játszótérről ovis angolra. Sok szülő gondolja azt, hogy a korai
intenzív nyelvtanítás a kisgyerek hasznára válik. Abban az esetben, ha ez az
intenzitás a gyermek önfeledt játékának a rovására megy nem jó, túlingerlés
történik. Sokszor fáj a szívem, mikor azt látom, hogy
egy pici gyereknek – akinek egyébként a legfőbb tevékenysége a játék – heti
bontásban 4-5 helyre kell mennie magánórára. A fejlesztőjátékok nem azonosak a
gyermek spontán, önfeledt játékaival, a játékos angol sem ugyanaz, mint
gondtalanul túrni a homokban.
Azok a gyerekek járnak
legrosszabbul, akik egy nyelvet sem éreznek igazán magukénak és anyanyelvi
szinten egyiket sem birtokolják. Általában 2. osztály körül jelennek meg az
ebből fakadó írás-olvasás problémák, ilyenkor érdemes szakember segítségét
kérni.
Pár tanács:
-Ha természetes módon nő bele
a gyermek a kétnyelvű családba, ahol a szülők az egy nyelv – egy stratégia
módszerét alkalmazzák, azaz mindenki a saját anyanyelvén beszél a gyermekhez és
nincs nyelvi kutyulás, adva van a természetes motiváció a nyelv elsajátításhoz.
-Ha mesterséges módon,
szervezett kereteken belül történik a korai idegen nyelv tanítása, akkor figyeljenek
arra, hogy vannak olyan gyermekek, akiknek nem javasolt semmiképp ez a módszer.
Ilyen rizikótényezők közé tartozik például a szülés közbeni oxigénhiány
fellépése, vagy a kissúly, koraszülöttség. Az időre, ám 2500g alatti súllyal –
kis súlyú újszülött -, valamint a 37. hét előtt megszületett koraszülött
gyermekek – jellemzően 2500g alatti súllyal – rizikócsoportot alkotnak a normál
fejlődés szempontjából. Ilyen esetben érdemes olyan szakember véleményét kikérni, aki követte a gyermek fejlődését.
-Most folynak az iskolai
beiratkozások. Ne menjen kéttannyelvű iskolába az a gyermek, akinek anyanyelvén
akadályozott beszédfejlődése van, sok hangot rosszul ejt, cseréli a beszédhangokat.
-Fontos a megfelelő idegen
nyelv kiválasztása. Dislexiások számára a
latinnyelveket javasolják a szakemberek. Olasz, illetve a spanyol is megfelelő
választás szemben az angollal, ugyanis az angol ábécé 26 betűt használ a nyelv
44 fonémájának jelölésére (ez azt jelenti, hogy 577 graféma-fonéma kapcsolatot
kell felismerni az olvasás során).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése