A diszfónia az egészséget befolyásoló általános betegség. A beszédhangképzés olyan zavara, mely szervi szimptómák hatására és/vagy működésbeli zavarok nyomán alakulhat ki.

A rekedtség egyszerűen megfogalmazva a hang tisztaságának zavara. Tehát amikor a hangszalagrezgés által képződött tiszta zöngehanghoz zörej elemek társulnak. A rekedtség egy füllel érzékelhető elváltozás a hang minőségében. A 3-4 hét után is elhúzódó rekedtség esetén gégészeti, illetve foniáter szakorvosi és logopédiai vizsgálat szükséges. A diszfónia azonban nem szinonim fogalom a rekedtséggel, ennél összetettebb jelenség.

„A diszfónia jellemzői: a hang rekedt, a légzés rossz, a beszédhangmagasság nem megfelelő, a nyakizomzat görcsös, a hangerő csökken, a hangtartás megrövidül, a hangindítás helytelen, a beteg krákog, harákol és torkában lévő idegentest érzésről panaszkodik. „ ( Balázs Boglárka – Fejlesztő pedagógia 20. oldal)

Organikus diszfóniáról beszélünk elsődleges szervi elváltozás esetén: gyulladás, trauma, tumor, hangszalagbénulás, stb. Ezt foniáternek kell kezelnie, s mikor megszűnt az organikus ok, akkor kezdődhet a hangterápia logopédus segítségével. A kiváltó okok megszüntetése történhet gyógyszerekkel, műtéttel, sugárkezeléssel, citosztatikumokkal

A funkcionális diszfónia a hangképző szerv működésének neuromuscularis zavarával magyarázható. A gégéje nem bírja a megterhelést és ez erőltetett hangképzéshez, a hangszalag megvastagodáshoz, hangszalagcsomók kialakulásához és általában hangmélyüléshez vezet.

A gyermekkori funkcionális diszfónia a foniátriai irodalom sokat vitatott kérdése.

Balázs (Gyógypedagógiai szemle 2008/2) szerint a gyermekkori diszfónia kiváltó okai:

- „mások helytelen hangképzésének utánzása

- a gyermek hangfejlődésének hiányos ellenőrzése és irányítása

- a gyermek kiabálásra való hajlama”

Pataki szerint „önálló kórkép, melyet etológiailag pszichogeneitás, tünetileg hyperkinetikus hangképzési technika, zörejelemek, hangmegtörés, hirtelen dallamváltozás, rövid időn belül változó súlyosság, rendszerint jó taníthatóság jellemez.” (Beszédgyógyítás 1994, 15old.)

A gyermekek körében az organikus okok csak mintegy 10%-ban játszanak szerepet; a fennmaradó kb. 90%-ban funkcionális eredetű.

Diszfóniás gyermekek komplex terápiája

Evamarie Haupt fogalmazta meg számomra legtökéletesebben holisztikus szemléletben a komplex terápia lényegét: ” A hang az erők – a levegő nyomása, a hangszalagok tónusa és a rezonancia kiterjedése –közötti egyensúly eredménye. Mivel az egyes elemeket nem vizsgálhatjuk önmagukban, egymástól izolálva, hiszen egymással és az egész organizmussal kapcsolatban állnak, egyértelműen megmutatkozik, hogy összességében egy egyensúlyi elvről van szó, amely az egész élethelyzetre kihat. A hangterápia feladata, hogy helyre állítsa az erők egyensúlyát a hangfunkciókra vonatkoztatva, biológiai, pszichológiai és szociológiai értelemben véve. „(Haupt 2006; 41-42 old)

A terápia 5 éves kortól kezdhető, mert szükséges egyfajta tudatosság és érettség a gyakorlatok elvégzéséhez. A klasszikus logopédiai - foniátriai hangterápia a következő lépésekből áll:

- lazítógyakorlatok (törzs, vállöv, nyak, gége, artikulációs izmok)

- légzőgyakorlatok (helyes rekeszlégzés kialakítása)