Két és fél éves a kislányom. Szakemberként különösen izgalmas
számomra beszédfejlődése. Mikor pár hónapja „felakadt a lemezjátszó tűje”,
vagyis olyan szavakban, amiket előtte ismert és jól ejtett elkezdett szótagot
ismételni, magamban megállapítottam: - Aha! Hát ez az. Ezt hívjuk úgy, hogy nem
folyamatos beszéd, nonfluens beszéd.
Belegondoltam, hogy
azok az anyák, akik nem logopédusnak tanultak ilyenkor hogyan reagálhatnak.
Biztos vannak olyanok, akik a fejükhöz kapnak, és azt mondják: -Dadog a
gyerekem.
Miről is van szó?
A nonfluens beszéd a 2-3 évesekre jellemző. Általában akkor
jelentkezhet, mikor a gyermek elkezd mondatokat alkotni.
Oka a beszédszervek ügyetlensége. Ez életkori sajátosság.
Ugyan úgy, ahogy a nagymozgások fokozatosan fejlődnek (előbb csak feküdni tud egy csecsemő, majd idővel, ahogy fejlődik
képes arra, hogy felüljön, kússzon, másszon, álljon, járjon, stb.) a
beszédmozgások is folyamatosan fejlődnek.
Tehát ebben a korban nincs semmi kóros, semmi javítandó a nem
folyamatos beszédben. A gyermek többet és gyorsabban szeretne közölni dolgokat,
mint eddig tette. A beszédmozgások viszont még nem működnek olyan
összehangoltan, és így megakadás jelentkezik, szavakat vagy szótagot ismétel.
Az anyák erre az ismétlésre felfigyelnek, és még jobban figyelik lesz- e
következő megakadás…
Ha az anya nem is szól ilyenkor, viszont aggódva figyeli
gyermeke beszédét, a gyerek ezt észreveszi, és esetleg kialakulhat benne egy
érzés, hogy valami nincs rendben azzal, amit mond. Emiatt elbizonytalanodhat és
rossz érzés alakul ki benne. Tudatosul valamilyen szinten, hogy baj lehet.
Biztos nem dadogás?
A dadogás
mindig görccsel jár együtt. Ez a görcs a beszédlégzést szaggatottá teszi, a
beszédmozgásokat akadályozza. A dadogás lehet klónusos, mikor az első szótag
ismétlődik: be-be-bemegyek és/vagy
tónusos, mikor az első hangba beakad és nem tudja tovább mondani, nem tud
tovább beszélni: b___emegyek.
A nonfluens
beszédben nincs görcs. Nincs tónusos megakadás csak mondatot, szót vagy
szótagot ismétel. Nincs beszédfélelem, nincs kényszeres együttmozgás.
Sok szülő
keres meg ezzel a témával. Nagyon jó dolognak tartom, hogy megkérdeznek,
kikérik a véleményem és nem kezdik javítgatni a gyermeküket. Ahogy már leírtam
a beszédmozgások ügyetlensége egyedül a felelős ezért az ismételgetésért. Ezért
a legjobb szándék mellett sem ajánlom bárkinek azt, hogy a nem folyamatos
beszéd időszakában közbeavatkozzon, saját elképzelése szerint kijavítsa
gyermekét!
Tanácsok:
-
Ne
mondja soha azt, ilyenkor, hogy dadog. Ez nem dadogás, tehát nem is mondana
igazat, másrészt ne adjon címkét ennek a nem folyamatos beszédnek. Ha címkézi,
rászól, hogy dadog, ismétel, a gyermek még jobban oda figyel beszédére. Mivel
az ismétlés akaratától független, úgymond nem ura a beszédének -beszédfélelem
alakulhat ki benne.
Ez a beszédfélelem pedig nagyon jó táptalaja a valódi dadogásnak.
-
Ne
javítsa ki, ne mondja ki helyette a szót, ne kényszerítse, hogy mondja ki
ismétlés nélkül.
-
Ha
lehet, a nem folyamatos beszéd időszakában kerülje gyermeke mások előtti
szerepeltetését.
-
Ha
akar valamit mondani, hallgassák meg figyelmesen, legyen türelmük
végighallgatni.
-
Ne
szakítsák félbe, ne siettessék.
-
Hajoljon
le a gyermek magasságába és az Ön arca a bátorítástól sugározzon, ne a félelem,
az aggodalom látszódjon.
-
Énekeljenek
együtt, meséljen lefekvéskor mesét arról, ami aznap történt vele.
A nem
folyamatos beszéd magától meg fog szűnni.
Változó, hogy kinél meddig tart. Lehet 1-2 hét, de lehet pár hónap is.
Anyuka,
nyugodjon meg ez nem dadogás!
Kedves Tímea!
VálaszTörlésA lányom 3,5éves.
Hamar szobatiszta lett, tesó született és elkezdődött az ovi,majd ezzel együtt a "dadogás".
Korban és méretben is kisebb társainál, szerintem ez fusztrálja.
Pedagógusként tudok az életkori dadogásról,bár van pár család akikkel összejárunk,mindenkinél kimaradt. :)
Talán olyan ez,mint a hasfájás,valakinek van,valakinek nincs.
Ahogy jött a "dadogás" úgy el is múlt.
Majd mikor hazautaztunk a nagyszülőkhöz megint kezdődött, és egyre görcsösebb volt.
Bevallom ekkor elsírtam magam,természetesen nem a gyerek előtt.
Majd költöztünk, elmúlt a dadogás, majd ismét hazautaztunk ,ismét előjött.
Költözéssel ovi váltás is történt, dadogás elmúlt,öröm és boldogság!
Majd ismét nagyszülő látogatás, és kezdődött előlről.
Ahogy újra otthon voltunk gYönyörűen kisimult a beszéde.
Én már ekkor lelki dolgot véltem felfedezni,de nyugtattak,hogy biztos a sok inger.
Tényleg bepörög, a sok állat,a játékok...mindent csunálna egyszerre.
Júniusban fokozódott a dolog,már nem csak szótagokat ismételt,hanem összeszorított szemmel próbálta kimondani a szavakat,majd rámnézett,hogy "anya,nem tudom kimondani"
Ezt persze folyamatosan mondta.
Magamhoz öleltem,megnyugtattam,megpusziltam .
Majd mikor az öccse elaludt egy órát még külön meséltem neki este.
Ekkor már írtam az ovi logopédusnak.
Reggel felébredtünk,fogott egy mesekönyvet és tisztán,folyamatosan mondta és mondta,mintha semmi nem történt volna.
A videot megmutattam védőnőnek,logopédusnak.
Logopédus szerint lehetnek ilyen periódusok is akár, de ha 3-4 hónapig ez nem rendeződik keressek fel egy pszichológust.
Na a mai nap ismét dadog, vagy nem is tudom.
Tényleg azt vettem észre,hogy ahogy a dadogás időszaka elmúlik még hosszabb mondatokat mond.
Próbálom magam tartani, nyílván a gyerek mindent megérez.
De egyébként egy világ elevensége, huncut...stb.
Születése óta verselünk,mondókázunk,kirándulunk, abszolut a gyerekek vannak központban, és bevallom ettől a hol elmúlik,hol előjön dolgoktól én most tényleg beparáztam.
Ön szerint mit tegyünk?
Válaszát köszönettel fogadom!
Üdv.Zsuzsa
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésA fiamnál pont ez a probléma van mint a te kislànyodnál amikor olvastam a leveledet mintha az én fiamról írtál volna..nagyon meg vagyunk mi is ilyedve nem tudjuk mit csinàljunk logopedusnál psychologusnàl voltunk persze pont nem dadogott ..azóta sikerült valami tanácsot kapnod?Hogy van most a lányod?Valaszodat előre is köszönöm
VálaszTörlésA fiamnál pont ez a probléma van mint a te kislànyodnál amikor olvastam a leveledet mintha az én fiamról írtál volna..nagyon meg vagyunk mi is ilyedve nem tudjuk mit csinàljunk logopedusnál psychologusnàl voltunk persze pont nem dadogott ..azóta sikerült valami tanácsot kapnod?Hogy van most a lányod?Valaszodat előre is köszönöm
VálaszTörlés